2017. július 27., csütörtök

Hová tűntél?

Hová is? 5 év Németországban élek a családommal. Férjem itt kapott munkalehetőséget a cégétől, akinél már Magyarországon is dolgozott és ezzel gyökerestül megváltozott az életem, életünk.
Az utolsó sugárkezelése utáni napon már útban is voltunk az új otthonunkban ide Németországba, ennek pont 5 éve.

Innen még tettem közzé bejegyzéseket, de aztán úgy éreztem, hogy milyen jogon beszélek én innen, mindenki tuti azt hiszi, hogy itten aztán kolbászból van a kerítés és én nem akartam felesleges konfrontációkba belemenni, azt magyarázni, hogy ez nem így van. A hülye gondolataim....

Én szeretem, ha szeretnek és önző voltam, mert végre magammal akartam foglalkozni. Ha már mindent otthagytam, amit szerettem és egy új kezdés lehetősége állt előttem, hát kitűztem magamnak azokat a célokat, amiket valószínűleg otthon soha nem tettem volna meg. És nem azért, mert erre Magyarország nem alkalmas, hanem mert hát a megszokott dolgokon nagyon nehéz változtatni, ha ott élsz benne.
Tiszta lappal kezdeni újra, végre lefogyni, akkoriban 105 kg nyomtam. Hiába a minden este elfogyasztott aldis mogyi csoki megtette a hatását, meg a kétszeri vacsora....

Ide költözve az ember elveszettnek érzi magát, hiszen senkit nem ismer, én itthon, férj dolgozik, gyerekek óvodában, én meg egyedül, magammal. Mit is csináljak? Nyelvet hiába tanultam 20 éve a gimiben, meg úgy elgagyogok konyhanyelven, de ezzel mit kezdjek én, akinek egyfolytában jár a szája és be nem áll?! :)

Tehát kitűztem a céljaimat:
  • 40 szülinapomig 80 kilót elérni, (akkor még 3 évem volt addig)
  • 10 km lefutni,
  • németül megtanulni,
  • barátokat szerezni, németeket, 
  • munkahelyet szerezni.
Nagyon nehéz volt az elején,  főleg egy iszonyatosan hosszú tél után- soha nem hittem volna, hogy  megutálok szánkózni, nemhogy havat lapátolni!!! -, ahol a négy fal közé voltam zárva és nem mertem emberek közé menni, mert mi lesz, ha nem jól mondok valamit, stb. Igazán barátaim sem voltak, egy két anyukával beszélgettem, vagyis megpróbáltam az oviban, de az áttörés nem jött el. Magamba sportoltam, figyeltem arra, hogy mit eszek, így az első 10 kiló le is olvadt rólam. Örültem neki, hogy a ruhatáramat, ami anyaként igen szűkös volt, inkább a gyerekek ruházkodására költöttem és nem a magamére, apránként kiegészíthettem  -  szerencsére a másik városban van egy Outletcity :), egy mérettel kisebb nadrágokkal, már jók voltak a 46-osak. 

Szerencsére egy, az óvodának rendezett májusi sütivásár hozta meg az áttörést. Férjem, aki az elején közölte velem, hogy neked németekkel kell barátkozni, hiszen van már elég magyar barátod, valamint a magyarok hiánya a faluból, nem nagyon hagyott más választást, mint nyitni a helyiek felé. Ami igen nehéz, mert ők sváb dialektusban beszélnek iszonyat gyorsan. Nos a sütivásáron én is jelentkeztem önkéntesként, együtt építettük fel az egyik anyukával a standot és díszitettük ki. Felfújva a szív alakú lufikat szétröhögtük magunkat, mert a leengedett lufik úgy néztek ki mint a... ezt mindenki képzeletére bízom. 

Ebben az anyukában szerencsére megtaláltam az, akivel együtt lehet röhögni és segített abban, hogy a közös nordic walkingjaink során a német tudásomat az ő segítségével még jobbá tegyem. Megegyeztünk, hogy minden héten kétszer megyünk gyalogolni, és közben beszélgettünk, mindenről, férjekről, gyerekekről, érzésekről. 

Állíthatom, hogy a német anyukáknak is hasonló gondjaik vannak, mint a magyar anyukáknak. Ugyanolyan kételyeik, ugyanazok a problémák férjjel, gyerekkel. Nagyon vicces, hogy az ember megismeri a másikat és együtt röhög ezeken a dolgokon. 

Köszönettel tartozom neki, mert rajta keresztül, meg a nyitott személyeségemnek köszönhetően egyre jobban integrálodtam a közösségbe és egyre jobban találtam meg ott a helyemet. Már nem voltam teljesen depi. Együtt mozogtunk, közben gyakoroltam a nyelvet és itthon is tanultam, fogytam. 

De a négy fal kezdett egyre jobban a fejemre nőni, egyfolytában azt mantráztam, hogy én semmit sem tudok, hiszen 8 év otthonlét után, hát én nem értek semmihez, biztosan mindent elfelejtettem, mit is tudnék itt csinálni, hiszen a német nem is az anyanyelvem. Szóval szépen belebeszéltem magamba, hogy ez nekem úgyse fog menni.
A blogomat is gyászoltam, hiszen folyamatosan kaptam a megkereséseket, hogy nem lenne-e kedvem a reggeli műsorba jönni, meg pódium beszélgetéseket folytatni a témában. Amihez igen nagy kedvem lett volna, hiszen szeretek szerepelni, de ezt 900 kilométerről mégis hogyan valósíthatnám meg?! Mert akkor kezdtem blogolni, amikor a elvetéltem és a tulajdonképpen a meg nem született gyerekem helyett a blogomat szültem meg, ez volt az én menekülésem a fájdalmam elől, egy út a feldolgozhatatlan felé. 

Eljött a 40 szülinapom és sikerült elérni a célomat, lefogytam 25 kilót, lefutottam a 15 éve meglévő immunbetegségem ellenére 10 km-t és elég jó beszéltem már németül, de még korántsem tökéletesen.

Már csak egy hiányzott, a munka......
folyt. köv.

Ui: azóta már visszahíztam 5 kilót🙈

2013. december 15., vasárnap

Tavalyi karácsonyi előkészületek

Íme a tavalyi bejegyzésem a karácsonyi előkészületekről. 

Képek jönnek. Méghozzá olyanok, amiket mi, vagyis inkább én készítettem, mert gyerekek az elején lelkesek voltak, de aztán leszakadtak.
Ötletek forrása pedig alább linkeken sorba!
Megmondom őszintén, hogy remegtem a boltba, hogy valamilyen szép kínai fröccsöntött csillogós, villogós ízét beszerezzek, de visszatartottam magam, gondoltam, hogy most én kreálok, persze vettem arany láncot, mert abból készítettem kicsi karácsonyfát.
Az ablakokra meg papírból készítettem hópelyheket, kinyomtatható minták alapján vágtam, meg saját ötlet alapján:)
Akkor a képek, azokról, amik elkészültek:
Az alul látható csillagot is én készítettem, méghozzá az oviban, 30 darabból áll és hát rendesen megszenvedtem vele, de aztán még egyet csináltam, erős felindulásból. Sajnos mintám nincs, de nagyon szép és feldobja a szobát :)
Forrás:
http://kiflieslevendula.blogspot.de/2012/11/csipkes-papirdiszek.html
http://www.marcels-kid-crafts.com/snowflake-pattern.html
http://karacsonyidekoraciok.blogspot.hu/2012/11/kreativ-karacsonyi-dekoracio-2012.html
Mikulás ajándék fiamnak, de csak azért Miku, mert nem akartuk hazavinni Magyarországra magunkkal, aztán meg visszatransportálni:) Karácsonyi ajándéknak is remek. Most rendeltünk bakot férjnek, hogy tudjon hozzá lehajtót szerkeszteni majd, ez lesz szerintem fiúnk  jövő karácsonyi ajándéka, ha Férjen múlik, mert jó munkához idő kell :D
Forrás:http://kiflieslevendula.blogspot.de/2011/09/ikea-hack.html
 Kislányomnak karácsonyra Panka és Csiribiri bábukat készítettem Kifli és levendula alapján. Kicsit máshogy csináltam, meg más szereplőt is csináltam!  Megmondom őszintén jó pepecs munka, és még nem vagyok a végén, még hátra vannak a kicsi figurák, békák, madarak és a mókuslány. Sajnos a mókus kislány elég béna lett, így most őt újrafestem, hogy ne legyen annyira bajuszos örömlányos az arca :D Minden nekem sem sikerülhet :D
http://kiflieslevendula.blogspot.de/2012/09/panka-es-csiribi.html
Még vettem filceket, de szerintem én már nem fogok varrni, majd jövőre, még akarunk a gyerekekkel díszt készíteni és akkor kvázi  kész vagyunk!  Na meg még pattogatott kukoricát gondoltam felfűzni és láncot készíteni színes papírokból, mint anno mi csináltunk az oviban:) Annyi, de annyi remek ötlet van a neten, de egyszerűen képtelenség mindent elkészíteni! :S

Ez történt 2012. decemberében. :)
Tényleg van egy csomó filcem, abból is varrhatnék valamit, jaj :) 
Hát majd esténként unalmamba varrok, unalmamban, muahhahhha
Ja és a lehajtó soha sem készült el az asztalhoz, mert nincs még Férjnek kőrfűrésze :)
Mivel még ablakpucolásra nem volt időm, ezért majd csak jövő héten kerülnek fel ezek a díszek az ablakokra.
Gondolom megosztom veletek, hátha hasznos lehet.

2013. szeptember 5., csütörtök

Óda a nátrium perkarbonáthoz

Szülinapomra kértem és kaptam. Egyik legszebb ajándékom, biztosan agybeteg vagyok :) Na jó eddigi legszebb ajándék egy e-book olvasó volt. Majd azt is leírom egyszer, hogy mennyit lehet vele spórolnia annak, aki falja a könyveket;) Barátnőmtől kaptam ajándékba, amikor meglátogattak minket. Hoztak még trisót is, abba pedig a konyharuháimat áztatom.

Hogy miért? 

Férj minden nap még 45 fokban is felvesz egy fehér pólót bármilyen ingnyakú póló, ing alá, sőt ebben alszik, neki nem kell pizsama, minek!? Köszi! Így aztán a fehér pólók nem sokáig bírják fehéren, inkább besárgulnak, főleg a nyaknál és a hónaljnál. Az általam készített folyékony mosószer pedig nem képes fehérré varázsolni a ruhákat, sajnos. 

Elkezdtem adagolni a perkarbonátot a fehér ruhákhoz, egy nagykanál minden mosáshoz. Fehéret egy héten egyszer mosok. És láss csodát, anyósom megdicsért, hogy milyen szép fehérek a ruháink és hogy hogyan csináltam Weisser Riesevel??? Mondtam nem, nem azzal, hanem nátrium perkarbonáttal. Nézett is, hogy az meg mi a fene. Ahelyett, hogy ezt vette volna, vitt haza egy doboz Weisser Riesét innen.....

Úgy számolom, hogy az egy kiló nátrium perkarbonát kb. 1 évre lesz elegendő.

1 nagy kanál kell a fehér mosásához, az kb. 20 gr. 
1000 grammból 50 mosás jön ki, mosásonként 31 Ft-os áron. 
Igaz, hogy drágának tűnik, de megéri az árát, mert eddig a sárga pólók mind a kukában végezték, most addig használjuk őket, amíg nem feslenek le Uramról, vagy én nem tépem le róla ;) :) 

Ti próbáltátok már??? Tapasztalataitok? 

2013. augusztus 30., péntek

Hogyan spóroljunk helyet a vákuumos zacskókkal?

Pakolok, az életem egy nagy pakolás, 6 év alatt négyszer költöztünk és már egy éve ingajáratban vagyunk Budapest és Németország között. Így aztán igazán rutinosan tudok bőröndöt pakolni, kb. 1 óra alatt készen állok bármikor az útra. :) 
Már korábban is vettem vákuumos zsákot, a Tchibo kínálatából. Gyerektelen koromban is szemeztem már vele, de horroráron volt (majdnem 10 ezer Ft), anno a teleshopban. Mindig csodálattal figyeltem, hogy hogy szívja ki a porszívó (szíjja ki a porszínyó :)) a levegőt a ruhákból, ágyneműkből, téli cuccokból és ezután fele helyen is elférnek :) Főleg, hogy a másfél szobás lakásban nem sok hely volt a folyamatosan cserélődő gyerekruháknak. Most is ezekben a zacsikban vannak a padláson a kinőtt gyerek és felnőtt ruhák. 

Sok- sok helyet spórolok vele, akár a bőröndbe is, mert amikor karácsonykor hazajöttünk, akkor a zacskót betettem a bőröndökbe és úgy pakoltam tele ruhákkal, hogy utána kiszívtam belőle a levegőt. Nem beszélve, hogy a télikabátok és nadrágok is minimális helyet foglalnak.  Súlyra annyi, de körfogatra korántsem, és ez a lényeg, hogy minél több férjen a kocsi csomagtartójába. 
Főleg, ha két gyerekkel kell utazni. Férjem soha nem érti, hogy miért kell ennyi ruha, de hát amikor az az első dolguk, hogy leegyék, leigyák, belelépjenek, elessenek természetesen a pocsolyába, hová máshova, akkor fel kell készülnöm mérhetetlen mennyiségű ruhával, pótkabáttal, cipővel, stb. 

Hogy lássátok, hogy mennyire jó a vákuumos zacsi és ha lesz akcióban, vagy valamelyik boltban megvegyétek, íme egy nektek készített video. Nagyon béna, nem valamim teleshopos, de igyekeztem. :)



A facebookon a hozzászólások között többen megosztották, hogy hol vettek ilyet. Én az NKD-ban Németországban. A TCHIBO kínálatában is volt, a JYSK-ben ( 3 darabos: 1 db 40×60 + 2 db 50×70 cm 1690 Ft) is, valamint az IKEÁjéban( 2 db 1790 Ft), de a LIDL ( 2 darabos 500 Ft környékén volt) és az ALDI is szokott ilyet hirdetni időnként, figyelni kell. 

A zacskó újrahasználható, csak figyelni kell, hogy ne szakadjon ki, de én a szakadást cellux-szal javítottam :)

Kinek csináltam hozzá kedvet? 

2013. augusztus 29., csütörtök

Visszatérés a régi felületre

Kedves Olvasóim! 

Ezennel visszatérek ide a blogger felületre. Az indokaim a következők a cafeblogon nem tudtam vállalni a nagy mennyiségű bejegyzést, mert eljött az idő, amikor meguntam az otthoni létet és azt a célt tűztem ki magam elé, hogy most aztán a Maslow piramis csúccsára hágok és megvalósítom önmagamat. 


Ezt már egy részben a blogommal is elkezdtem. De bevallom derekasan, hogy a HB lét nem elégít ki. Egyszerűen nem megy tovább, más menekül a munkahelye elől, én meg végre emberek közé akarok kerülni és nem otthon lenni és a szélmalom harcomat vívni. Aminek semmi látszata nincs, mert elpakolok és estére már semmi sem látszik abból, hogy valaha rend volt. Most már fotókat készítek, hogy bebizonyítsam embörnek, hogy valamit csináltam. A napi rutinba sincs köszönet, mert ha napi kétszer rakom be és ki a mosogatógépet és mosógépet annak sincs semmi látszatja, rohadt mocskos ruhák minden nap vannak és csak 3 napig ne mossak már tele van minden ruhával. Aztán meg lehet elpakolni őket, nem beszélve a vasalni valóról, bár azt csak Férj ingeivel vagyok hajlandó megtenni.  Férj pedig csak annak ad hangot, hogy már megint nincs rend, de ezt a csatát majd én megvívom vele... ;)
Lehet, hogy egyszer lesz köszönet azért és valamilyen sikerélmény, hogy több, mint 6 évig otthon voltam, de most kb. elég volt.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ősztől nekiállok a német tudásomat még lelkesebben fejleszteni, tanfolyamon részt venni, otthon is sokat tanulni, olvasni németül, gyakorlatokat oldani, stb. Már korábban is csináltam, de mivel nincs időm jelszóval nem voltam elég hatékony. 
Olyan állást szeretnék találni, kint sem könnyebb, amihez kell a német nyelvtudás is. Konyhanyelvi szint ahhoz nem elég. 
Nos ennek örömére írtam egy szép levelet a cafeblognak, megköszöntem mindent és inkább magamnak írok. Ha nem tud róla senki, az sem gond, mert akkor is legalább kiírtam magamból, amit gondolok, és ami történik velem. 
Célom első sorban egy német nyelvi vizsga letétele december végén és aztán munkakeresés. Hátha..... Biztos, megcsinálom :)
Persze addig sem fogok unatkozni, hiszen a háztartást továbbra is vezetni kell, spórolni továbbra is kell.
Ha nem gond, hogy nem jelentkezem minden héten valami világmegváltóval, akkor továbbra is itt vagyok és várom a hozzászólásokat, tapasztalatokat :) 

2012. május 10., csütörtök

Költözés az nlcaféra!

Kedves Olvasóim!

Szeretnélek tájékoztatni Benneteket, hogy ezentúl a Nlcafé blogján, a Caféblogon fogom folytatni tevékenységemet. Ezen a címen találtok meg ezután: 


Köszönöm nektek a megjegyzéseket, javaslatokat, ötleteket, hozzászólásokat és látogatásokat ezen az oldalon és nagyon remélem, hogy ott is találkozunk ;)

Várlak Benneteket szeretettel! :)